A 36 éves Julian Smith óvatosan, fegyverrel a kezében nyitotta ki lakása ajtaját. A lámpát nem kapcsolta fel, úgy nézett körbe a nappaliban. Minden úgy volt, ahogyan hagyta, de valamiért mégis ideges volt. Felhúzta a ravaszt és lábújhegyen a hálószoba felé halad, pont úgy, mint ahogyan azt a rendőröktől a tévében látta. Az aprócska lakása minden sarkát átvizsgálta.
Nem talált semmit, amit egy nagy sóhajjal nyugtázott. Szerencsére egyedül volt, bár még mindig reszketett. Letette a fegyvert és bekapcsolta a tévét, hogy elterelje a figyelmét, de csak rosszabb lett tőle. Minden csatornán a Menendez házat mutatták. Nem tudta megállni, hogy ne nézze meg az összes helyszíni riportot a brutális kettős gyilkosságról. Felfordult a gyomra tőle. A telefonra pillantott. Felvehetné és tárcsázhatna, hogy véget vessen ennek. Csak el kellene mondania, amit tud…az igazat és akkor lezárulhatna ez a borzalom. Végül vett egy nagy levegőt, felemelte a kagylót és tárcsázta a Los Angeles-i Rendőrséget.
